Búcsúlevél...

A Changetheworld az otthonom volt. Sokáig itt olvashattátok és véleményezhettétek műveimet. De, egy ideje már igazából feladtam. Próbáltam úgy tenni, mintha boldoggá tenne, de hazudtam saját magamnak. Írni fogok továbbra is. Írni a saját lelkemért. Mert az írás az én keresztem. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Sorsom Isten kezébe tettem. Nem vágyok már ennek a sötét, gonosz Világnak a megbecsülésére, vagy a tiszteletére. Azt akarom, hogy Isten legyen büszke rám. Nagyobb álmokat választottam. Most elmegyek. Talán visszajövök. Talán már sohasem. De, úgy hiszem, hallottok még rólam. Ha eljön az idő, biztosan érezni fogom. Nem felejtelek el titeket soha. Ugyanúgy szeretem a Tokio Hotelt is. De, már tudom, hogy ez nem elég. Nem ez az, amiről írnom kell. Nem bántam meg semmit. Boldogan gondolok vissza az elmúlt két évre, amit veletek tölthettem el. És kellettek ezek a történetek, novellák és versek, hogy sokat fejlődhessek. Most kicsit más dolgokról szeretnék írni. De, úgy érzem, mindegyikben megtaláljátok majd Billt. Soha nem foglak titeket elfelejteni. És minek is búcsúzom? Hiszen attól, amiért elindultam egy sokkal hosszabb és kacskaringós úton, ti még velem tarthattok, és támogathattok. Köszönök nektek mindent! Hogy olvastátok az írásaimat! Hogy véleményeztétek őket! Hogy bíztattatok és szerettetek! És, hogy soha, egyetlen ihletválságomkor sem hagytatok el! A Világot megváltoztatni nehéz, de nem lehetetlen. Talán, egy nap kiadatom egy regényemet, és akkor majd sikerült. Kívánok nektek szeretetben és hitben gazdag életet. Én pedig megfogadom ebben az új évben, hogy végre boldog leszek. Ide mindig írhattok nekem: tescoskeksz@citromail.hu <33  

Xénia.